A Yepo 737A notebook neve a legtöbb embernek semmit nem mondott eddig, de a cikk után biztosan fog. Eddig is érdekeltek a Nagy Falon túl készülő termékek – hiszen valójában már mindent ott gyártanak -, de a kisméretű, laptop kategóriába tartozó készülékek különösen érdekesek tudnak lenni. Itt már nem a szánalomkeltő eMMC háttértárral kell küzdelmet folytatnunk, hanem egy kellemes, 128 GB-os SSD és 6 GB RAM lesz a társunk a Windows 10 operációs rendszer belakásában. Az ár sem vészes, 69.000 forintot kérnek a tesztelt variánsért, amely EU Express szállítással csomagolva ÁFA és vámmentes.

A Yepo 737A kicsomagolása

Kicsomagoltam a készüléket, ami egészen kulturált dobozban érkezett, bár nem EU dugóval, de jófejségből adtak egy adaptert, ami átalakítja a kábelvéget. Kár, hogy nem ment bele egyetlen elosztómba se, szóval így már két olyan „valamim” volt, ami semmire sem jó. Szerencsére feketeöves tesztelőként volt nálam más típusú is, így gyorsan használatba tudtam tenni a Yepo 737A notebookot. Túl sok minden egyébként nem jár hozzá, a leíráson kívül nem találunk mást a dobozban, csak a töltőt és a laptopot, de nem is kell több.

Két vallomással is tartozom, az egyik, hogy a cikk, amit most olvastok, a teszt terméken készült, és mint látható, azért sikerült túlélnem, pedig a hosszú i bet…őúáé-vel, akarom mondani hosszú ” í és ű”-vel meg kellett szenvednem. A másik, hogy a fenti közel 70.000 forint volt az az összeg, amit barátnőm minimális tudású Acer notebookjára 5 évvel ezelőtt elköltöttem, tehát volt egy másik készülék is, összehasonlítási alapnak.

Az anyaghasználata sokkal jobb a Yepo 737A-nak, mint a régebbi Acernek, bár ezt 13,3, azt pedig 14 colos képernyővel szerelik, a tokozás a tesztalanyunknál sikerült jobban. A ház vékony alumínium, kellemes megérinteni a tetejét, tényleg hihető, hogy fém. Amikor kinyitottam, akkor vettem észre, milyen nagy ellenállással kell megemelni a kijelzőt, amiről rögtön a minőségi összerakottság, mint ismérv jutott eszembe. A drága óráknál a dobozt nyitogatjuk, autóknál az ajtókat csapkodjuk, notebookoknál pedig ki- és becsukjuk a kijelzőt, hogy érezzük a zsanér ellenállását. Itt kifejezetten jó, ráadásul gumírozott tömítés fut körbe, ami kifejezetten prémium hatást kelt.

Nem így a billentyűzet és a touch pad. Mintha a belső fém felület is másmilyen lenne, valahogy nem olyan jó megérinteni, mint kívül, míg a tasztatúra kelletlenül teszi a dolgát. Nem mondom, hogy nem tölti be a funkcióját, de kopogós, érdes műanyagból fröccsöntötték, ahogyan az érintőpadot is, hosszabb távon - pár óra után - nem kellemes vele a munka, ráadásul elég hangos is. Persze a többi olcsó notebookhoz képest még így is jónak nevezhető az anyaghasználat és az összeszerelési minőség.

A kiosztás nekem kézre esett, leszámítva azt, hogy a két, már említett billentyű hiányzott. Az ALT gomb megnyomására és a megfelelő ASCII kód beütésére sem írja ki a hiányzó karaktereket, így marad a netes „kivágás másolás”. A billentyűket az angol ABC sémája szerint osztották ki, és azt is tudni kell, hogy a 15,4 inch-nél kisebb notebookokba szinte soha nem kerülnek teljesértékű klaviatúrák, tehát a tökéletes gépelési élményről így is, úgy is le kell majd mondanunk. Cserébe elképesztően csendes, ami a passzív hűtésének is köszönhető. A 10 mm vastag ház felső részén találhatjuk az értesítési LED-et, ami diszkréten jelzi vissza a működési állapotot.

Összességében a forma és az anyaghasználat felülmúlta várakozásaimat, de a „kezelőszervek” azért a kategória olcsó megoldásaihoz állnak közelebb, semmint a 100.000 forint fölötti eszközök nívójához. Ahhoz képest, hogy 13,3 col, szerintem nehéz is, 1,5 kilogrammot legalábbis nem szoktunk könnyűnek nevezni, főleg ha a gép csak 1 centi vastag.

Az egyik neuralgikus pont – a magyar billentyűzet hiányán túl – a portok száma, de ezzel azért bármikor kiegyeznék egy 13,3-as notebookon: 2 USB 3.0 port, egy SD kártya bemenet, amivel plusz 128 GB-tal tudjuk bővíteni a tárhelyet, mini HDMI és felhallgató bemenet, szerintem ennél több nem nagyon kell. Az USB csatlakozások száma lehetne  több, de akkor nem lenne ilyen lapos a kaszni, tehát ez is a kicsinységhez kötött kompromisszum.

Tesztüzem

A klasszikus szarrágó informatikus hozzáállással szoktam notebookot venni: nem kell(ene) bele háttértár, optikai meghajtó, operációs rendszer, mert úgyis kicserélem valami másra, nos ezt itt nem tudjuk elkövetni. Egyrészt mert a senki által nem használt DVD már be sem került, igaz helye sincs neki, a Windowst pedig jár hozzá, igaz nem is azon az áron, mintha külön vettük volna.

A másik, hogy a gyári 128 GB-os SSD meglehetősen gyors, különösen a gagyibb merevlemezekhez, de még az eMMC háttértárakhoz mérten is, így ezt valószínűleg megtartottam volna, hiszen jót teszt a rendszer általános sebességének. A másolás a winchesterekhez képest kiemelkedő, és az alkalmazások is sokkal előbb elindulnak el, mint barátnőm Acer laptopján, amiben még merevlemez van.

Nézzük meg, hogy lehet bővíteni a notebookot, tegyünk bele egy 64 MB-os Samsung Evo UHS-I U3 sd kártyát. A Crystaldisk szerint fájdalmasan lassú a bővítőhely, nagyjából 25 Megabyte-tal olvas, ami valószínűleg azt jelenti, hogy a vezérlőchip csak az USB 2.0 szabványt támogatja. Ezt azzal cselezhetjük ki, hogy az USB 3.0 portra dugunk egy külső kártyaolvasót. Az alján pedig további M.2? SSD bővítő port bújik meg, inkább használjuk ezt, mert ez a gyárival megegyező sebességet fogja tudni.

A trükk persze az, hogy a Yepo 737A-nak nem egyféle variánsa van, hanem három. Az általam tesztelt 128 GB-os SSD-vel szerelt, egy 64 GB-os eMMC-vel és egy 64 plusz 64 GB-os kevert SSD/eMMC változat. Szerintem vagy a legolcsóbbnak vagy a legdrágábbnak van értelme, de aki sebességet is szeretne, az ne válassza a lassabb háttértárral érkező verziókat. A mérések alapján 248/116 MB-tal képes szekvenciálisan olvasni és írni, ami nem rossz, de azért egy komolyabb SSD simán leiskolázza. Ennek ellenére a merevlemezes megoldásokhoz képest ez is nagyjából két-háromszoros sebességet jelent, így maga a bootolás és az alkalmazások elindulása is kevesebb időt vesz igénybe.

A 6GB-nyi memória is bőven elegendő, igazából 4 is az lenne, mert netezni, filmet nézni, szöveget szerkeszteni ez is bőven elég. Ez azért is igaz,mert a gyenge pontja ennek a konfigurációnak a processzor és ezzel együtt a videokártya is. A központi egység ugyanis egy Celeron N3450, aminek a nevéből már ki lehet találni, hogy nem egy csúcs chipről van szó. Annak, aki esetleg nem lenne járatos a számítógép architektúrákban, annak a gyártók általában a frekvenciaértéket szokták megadni, ami valójában egy parasztvakítás, olyan, mint az autóknál a lóerő: egy érték semmit nem mond el az általános működési sebességről, de jól néz ki a katalógusban.

Ami ugyanis inkább számít, az a cache – ami egy átmeneti tárterület, ahová a processzor nak előtöltik az adatokat – mérete, illetve hogy a tipikus multitaskos műveleteket milyen gyorsan tudja futtatni. Ehhez kapcsolódik a Hyper-Threading, ami a számítások párhuzamosítására használt technológia. Leegyszerűsítve a dolgokat, ha nincs HT és kicsi a cache mérete – mint a Yepo 737A esetében is – akkor a CPU nem elég gyorsan végzi el a feladatát, és a működést olyannak érezzük, mint a foghúzást: lassúnak és fájdalmasnak.

Mivel processzort gyártani meglehetősen bonyolult feladat és jelentős beruházást is igényel, ezért az áruk is magas, naná, hogy a gyártók is itt spórolnak. Az érthetőség kedvéért számszerűsítsük, hogy ez mit jelent: egy közepes Atom Z3500 – ami működési sebességre maga a nyomorúság – 1261 pontot teljesít a mérőszoftveren, míg tesztalanyunk központi egysége 1765-öt, míg ugyanez a pontszám Xiaomi Mi Air Core M3-6Y30 esetében a duplája, ahol ráadásul van Hyper-Threading is. Az alacsony pontszám pedig szaggatásban nyilvánul meg, különösen akkor, ha néhány böngészőablak fölött filmet nézünk, vagy Youtube-ról hallgatunk zenét.

A játékokról – leszámítva a legegyszerűbbeket - pedig alapból le kell mondanunk a dedikált videokártya hiánya miatt. Persze Super Mario és a Rouge Legacy szerű egyszerű grafikájú mókák ezen is elmennek, mint ahogy a pasziánsz sem fogja vérbe fojtani. Ettől még a konfiguráció összeállítása elsődlegesen itt hibádzik, nagyon kellene bele egy komolyabb processzor.

A kijelző ellenben jól sikerült, kifejezetten jók a színek és a betekintési szög is rendben van.  A fényerősséget én kellően erősnek éreztem, de sajnos a rossz idő miatt nem igazán tudtam kipróbálni napsütésben. A 13,3 inch-es, Full HD IPS panel jól illik az energiatakarékos koncepcióhoz, amit a Yepo 737A képvisel. Ráadásul a fekete kávát is egészen jól eldugták a szélén, pedig ez tipikusan az olcsó notebookok egyik hibája szokott lenni. Érdekes viszont, hogy a jobb oldalon mintha egy leheletnyivel vastagabb lenne a belső keret, amit vagy egy hétig észre sem vettem, de miután igen, a szememet folyamatosan vonzotta az eltérés.

Az üzemidő remek, bár a tényleges kapacitást nem tudtam lemérni, a gyártó által ígért 8.000 mAh és az 5-6 órás üzemidő akár valós is lehet. Egyes források viszont csak 4.800 milliamperórát írnak, de én a hivatalos oldalnak hiszek. A Majmok Bolygója: Lázadás több mint 2 órás játékideje nagyjából egyharmadával csökkentette a telepben lévő elektronok számát. Átlagos netezéssel, zenehallgatással, videózással az 5 óra üzemidőt lehet tartani. Ráadásul nem is melegszik, ami az Apollo Lake széria kiváló energiafogyasztása miatt nem meglepő.

Miben villanthatna nagyot egy olcsó notebook, ha nem a multimédiás képességek terén? Bár ez a törekvés a kijelzőnél teljes mértékben tetten érhető, a hangnál már nem igazán. Szerencsére a hangszóró sztereo, de elég halk, amit valószínűleg azért nem lehet jobban felhangosítani, mert akkor már torzítana a Yepo 737A laptopban elhelyezett membrán. Aztán találtam olyan filmet, ahol tudtam ordíttatni, itt viszont valóban recsegett.  Mutathatna még valamit a vezetéknélküli kapcsolatok terén is, de csak "n" szabványos, 2.4 GHZ-es WiFi-t és Bluetooth 4.0-t tud villantani, így a szokásos „killer” 4K videómat – a Beuty of Nature-t - csak szaggatva játszotta le, mert nem volt meg a kellő átviteli sebesség.

A becsület azonban úgy kívánta, hogy a teszteket megcsináljam az SSD-ről is, ahol a 4K videók egy részét jól le is játszotta, amíg be nem kapcsoltam a képrögzítést, ami 100%-ra kihajtotta a processzort. Innentől kezdve viszont szaggatott, tehát itt is kibukott, hogy a gyenge láncszem a processzor.

Az operációs rendszer, amivel érkezik, egy Windows 10 Home Edition multilanguage kiadás, ami alapból angolul beszél, de természetesen tölthetünk le rá magyar nyelvet és billentyűzetkiosztást is, és így használtam én is. Egy kis ügyeskedéssel elérhetjük a teljes magyarítást, ami igen nagy plusznak számít a végelszámolást tekintve, hiszen sokan nem beszélnek hazánkban idegen nyelvet. Ez egyébként nem annyira gyakori a kínai notebookok esetében, gondoljunk csak a Chuwi Lapbook szériára.

Összegzés

A Yepo 737A notebookot semmiképpen nem nevezném vízválasztónak vagy technológiai úttörőnek, viszont különösképpen rossznak sem. A „low-end” szegmens az, ahol a kínai gyártók az áraikkal tudnának villantani, azonban ehhez több kell, mint egy kellemesen összerakott, 6 GB RAM-mal,128 GB SSD-vel szerelt és remek kijelzővel megáldott példány. Egy jó processzor, duális WiFi és egy jobb billentyűzet nagyon hiányzik a tesztalanyunkból, igaz, ezt más, 70.000 forint körüli laposok esetében sem feltétlenül fogjuk megtalálni. Az operációs rendszer pedig teljesen magyar, így nem kell a kínai írásjelekkel kung-fuznunk.

Szerencsére megtaláltam a menekülés vékony ösvényét, ami a „lekuponozott” olcsóbb  modellt jelenti, ami most kivételesen jobban megéri az árát. Az ugyanis csak 50.000 forintba kerül a 737A kuponkóddal, igaz ebben csak 64 GB eMMC-t találunk, de SD kártyával ez még mindig bővíthető, és ez is rendelhető EU Express szállítással, ÁFA és vámmentesen. Aki pedig ragaszkodik a gyorsabb háttértárhoz, az +20.000 forintért megveheti a nagyobb testvért is.

Gearbest - 69.000 Ft