A Nubia M2 Lite okostelefon a nagyobb testvér, a Z17 Mini mobil általam igencsak kedvelt kistestvére. A belsejében azonban sokkal több mindent kicseréltek, mint gondolnánk, és bár a dizájn nagyon hasonló, például a régebbi problémás vegyes lokalizációt kijavították. Az ár is szépen lejjebb ment, az EU raktárból elérhető készülékért már csak 47.000 forintot kérnek, ami nagyjából 30.000-rel olcsóbb, mint a nagyobb modellnél.  Nézzük, mit kellett feláldozni az alacsonyabb költségek miatt.

 Geekmaxi - 47.000 Ft

A Nubia M2 Lite kicsomagolása

Ez a telefon olyan, mintha egy párhuzamos univerzumban született volna a ZTE Nubia Z17 Mini-vel. Sok esetben másolja a drágább modellt, bár az is kétségtelen, hogy sikerült annyira differenciálni őket egymástól, hogy azért így is jól megkülönböztethetőek legyenek.

A doboz pont annyival csicsásabb, ami már nem a finom vonalra, hanem a kivagyi skálára esik. Akár az Aranykör lovagrend is tervezhette volna ezt a kinézetet, a Nubiára jellemző kontúrban elhelyezett jel eléggé könnyen felismerhető. A telefon mellé adnak néhány szokásos, rém unalmas dolgot, töltő, micro USB kábel, papírok és a stilizált Nubia jelet formázó SIM tű.

A Nubia M2 Lite-ot kézbe fogva kísértetiesen visszaköszön a Z17 Mini minden eleme, ami ebben az esetben kifejezett előny, hiszen egy igen jó minőségű dologról van szó. Viszont fogásra annyira csúszik, hogy mindenképpen használjunk hozzá szilikon tokot, különben gyorsan koppanni fog a padlón. Ráadásul a képernyő úgy gyűjti az ujjlenyomatokat, mint éjjeli lámpa a rovarokat.

A ház szerintem szép, nekem tetszik ez a fekete alapon arany csíkozás, a márkanév tipográfiája pedig z egyik legegyedibb, amit eddig láttam. A gombokat piros köröcskével dobták fel, ami a középső nyomkodó esetében egy picit túlzóra sikerült. Ez egyben az ujjlenyomat olvasó is, míg a mellette lévő rejtett gombokon diszkréten eltűnik az piros pötty, ami sokkal ízlésesebb megoldás, mint az előbbi.

Az előlapon a selfie kamerát és a mikrofont vehetjük még szemügyre, míg a hátoldalon a fő kamera és a LED vaku található, az előbbi szintén kapott egy sötétpiros kontúrt. Ami egyből feltűnt, hogy a gombkiosztása nem a most megszokott egy oldalon három gomb logikát követi, hanem a hangerőhöz tartozók bal oldalra költöztek, így tökéletesen illenek a bal hüvelykujjra, ergonómiából ötös. Az alsó élen a jack csatlakozó, a hangszóró és az USB Type-C-nek kinéző, de valójában micro USB port kapott helyet, ez azért mekkora dizájn trükk, nem?

A Nubia M2 Lite  tesztüzeme

Az első dolog az volt, hogy megnéztem, mit lehet még kapni 47.000 forintért, így könnyebb elhelyeznünk a készüléket a képzeletbeli palettán. A két Xiaomi modellt, a Redmi Note 4 és 4X-et 3/32 GB-os kiszerelésben, de teljesen más hardverrel, vagyis nem egy MTK, hanem egy Snapdragon áll mai tesztalanyunk ellen csatasorba.

A Nubia M2 Lite belső komponense egyébként nem rosszak, Mediatek 6750 processzor egészül ki 4GB RAM-mal és 32 GB méretű háttértárral, míg a multimédiás tartalmak futtatásáért egy Mali-T860 felel. Ez a felhozatal talán processzorban gyengébbnek, video chipben pedig kísértetiesen hasonlónak tűnik, mint a konkurens Snapdragon 625 köré épített rendszerek, de ezért gyorsan lefuttattam a szokásos Antutu-GFX Bench-PcMark triumvirátust, hogy valamit ki tudjak hámozni a számok tengeréből.

Aki mostanában használta a legelső szoftvert, annak feltűnhetett, hogy teljesen megújult a felülete, illetve a skálát is széthúzták egy picit, és pont ezért a régi eredményeket nem nagyon lehet az újakkal összehasonlítani. De mivel volt MTK 6750-nel szerelt telefonom, tudom, hogy ezek olyan 36-37.000 pont körül teljesítenek, ehhez képest 50.000 lett a végeredmény, de még ez is -26.000-es lemaradás a fent említett Qualcomm SoC-hez képest. A T-Rex elől a motoros lány 21 FPS-sel menekült, míg a Work 2.0 teszt 3.134 pontocskát osztott ki a Nubia M2-nek. Ez teljesen megegyezik az Adreno 506 eredményeivel, vagyis a Snapdragonos összehasonlítással nem tévedtem nagyot.

A processzoroldali különbség helyenként érződik, bár nem mondanám a készüléket lassúnak, de néhány erőforrásigényesebb játék meg tudja akasztani. Érdemes egy kicsit a Real Racing 3-mal játszani, amikor 23 versenyautó van a képen, az azért be szokott tenni az ilyen jellegű hardvereknek, de ezt leszámítva viszonylag folyamatosan futtat mindent. A menügörgetésnek pedig jót tesz a sok memória, nem nagyon tapasztaltam a mindennapi használatot akadályozó lassulásokat. Ellenben az alacsony felbontás itt bizony kidomborodik, az autók eléggé pixelesek.

Nubia M2 Lite vs. Xiaomi Redmi Note 4

Az erőhiányt egy kisebb felbontású kijelzővel próbálta meg ellensúlyozni a gyártó, az 5.5 inch-es telefonba így egy sima HD panel került, hiszen ha kevesebb képpontot kell kihajtani, akkor több „kraft” marad egyéb dolgokra. Ami feltűnt, hogy az alsó és felső káva tekintélyes, legalábbis a képeken a fehér variáns esetében, de a nálam lévő feketében remekül elbújtak. A TFT megjelenítő alacsonyabb felbontása és egy másik Full HD darab között alig lehet észrevenni a különbséget, pedig direkt egymás mellé raktam őket. Néhány ikon mintha darabosabb lenne, és biztos van olyan, aki ezt kiszúrja, de ez inkább az olyan telefonos „gorumet”-knak lesz gond, akik a sajtos rántottát is omlette du fromage-nak mondják.

A színei jók, bár mintha kicsit kékesek lennének, a fényereje is rendben van, a gázbolygó aktív működése mellett sem kellett nyomoznom a kijelző tartalmát. Az 5x4-es és 5x5-ös ikonfelosztás viszont kifejezetten tetszett, nincsenek focipályányi fölösleges területek, mint az Elephone S8 4x4-es elrendezése esetében. A betekintési szögek pedig az IPS paneleket idézik, tehát erre sem lehet panaszunk.  Egy korrekt, de semmi extrát nem nyújtó iparos munkával van dolgunk.

Mostanában elég sok tabletbe futottam bele, amik a nagyon ígéretes és látványos paraméterek mellett a ritkábban vizsgáltakat szépen elsunnyogják, tipikusan ilyen a háttértár sebessége is. A 32 GB-os eMMC szerencsére jó gyors, 261 MB/s olvasásra jut 74 MB/s írás, ez jobb, mint a kategória átlaga, de aztán az is lehet, hogy nem így van, benchmarkja válogatja. Mint ahogy szerintem az ikonkészlet is szebb, bár a fejlesztők folyamatosan ping-pongzonak a kör- és a négyzetformák között, de ez nagyban segíti megkülönböztetésüket.

Az alap operációs rendszer egy Android 6.0, ami mára egy picit idejétmúltnak tűnik, de szerencsére fölötte a Nubia saját „bőre”, annak is a 4.0-s változata fut, ami közel olyan stabilitást nyújt, mint a MIUI. Minden menü és üzenet magyar, tehát a Nubia Z17 Mini egyik legidegesítőbb hiányát, a félig angol félig magyar lokalizációt sikerült kiküszöbölni, egyes menüpontokat viszont elég furán fordítottak le. Az „edge gestures” él kézmozdulat lett, míg a speciális funkciók a „jellemzők” nevet kapták, nem ezek a világ legegyértelműbb elnevezései.

A rendszer viszont teljesen stabil, hibákkal egyáltalán nem találkoztam, leszámítva azt, hogy a prediktív szövegbevitelt eldugták valahova, ez viszont az őrületbe kergetett. Szedjétek le a touch pal magyar verzióját, egyből megoldja a problémát. A menüben egyébként nagyon sok dolgot testre szabhatunk, az asztal elrendezésétől kezdve a programok értesítésein át, de akár a képernyő színprofilját is átvariálhatjuk.

Még a Nubia Z17 Mini kapcsán szerettem bele a különböző gesztusokba, amik nagyon hasznosnak bizonyultak. Tisztára söpörhetjük vele a memóriát, előre-hátra lapozhatunk, a képernyő széleinek érintésével pedig fel-le hangosíthatjuk a készüléket. Néhány funkció pedig az Android 7.0 lehetőségeire játszik rá, például az osztott képernyő, de sűrűn használtam a háromujjas képernyőmentést is. Ez utóbbi egy feltuningolt alkalmazást indít el, ahol mindenféle formára – például szív alakúra - vághatjuk a lementett képet.

Féltem attól, hogy a szenzor szekcióban hogyan fog teljesíteni a Nubia M2 Lite, mert az MTK alapú SoC-k sokszor nem jól kezelik például a GPS modult vagy az iránytűt. Szerencsére mindkettő remekül működött, ami azért is szerencsés, mert olyan túl sok szenzorral nem rendelkezünk. Nincs NFC, giroszkóp – tehát VR sem -, csak a szokásos WiFi-Bluetooth duo, előbbi viszont duális ac szabványú, így végig az 5 GHZ-es sávot használtam.

Pedométer viszont van benne, vagyis a különböző sporttevékenységeinkhez tartozó lépésszámlálásban is segít a készülék. SIM kártyából kettőt képes fogadni, mindkét foglalat nano méretű, ráadásul kezeli a B20-as LTE sávot is, tehát a Vodafone előfizetők is nyugodtan alhatnak.

Az akkumulátor kapacitás papíron 3.000 mAh, de a MediaTek processzor többet kér enni, mint amennyit szerettem volna adni neki. Itt jön ki a Snapdragonos rendszerek egyik nagy előnye, a sokkal jobb energiakezelés. Egy Xiaomi Redmi Note 4 vagy az éhezőművész Redmi 4X simán elmegy 3-4 napot egy feltöltéssel, a Nubia M2 Lite esetében már a két napnak is nagyon kell örülni, de inkább csak 1,5-tel számoljunk.

A hangja viszont tetszett, bár mostanában majdnem minden eszköz viszonylag vállalható színvonalon képes megszólaltatni zeneszámokat. Ahhoz képest, hogy csak egy mono hangkeltője van, egész jól szól, bár a felső 20%-ban azért már hallható némi torzítás, és a hangok is kezdenek szétesni. Ami fura, hogy a legjobban az ének sínyli meg a gyengébb minőséget, viszont a telefonbeszélgetésben ez egyáltalán nem jelentett problémát.

A videó- és fotókészítés kapcsán a cég ódákat zeng saját nagyszerűségéről, itt bizony minimum a világ nyolcadik csodájának kellett volna bekövetkeznie, de én lelövöm a poént: nem fog. Van itt minden, amit a műszaki lexikonból fel lehet sorolni, 16/13 Megapixeles Sony CMOS kamerák, F2.0 apertúra értékű rekesz, selfie módban szétállítgathatunk mindent, szóval lesz itt nagy csoda, ígéri sajtóanyag.

És a képek valóban nem rosszak, legalábbis simán partiban vannak a konkurenciával. A felbontás közelre nem rossz, sőt mondhatnám, átlagon felüli, távolra azonban sokat veszít a részletességéből. A színhűség jó, kromatikus aberrációt nem nagyon lehet látni, a kezelőfelület pedig remekül testre szabható. A különböző szűrökkel érdemes játszani, mert nagyon jópofa anyagokat lehet létrehozni vele, és ezeket nemcsak a fényképekre, de a videókra is tudjuk alkalmazni. Még több képet eredeti méretben itt nézhettek meg.

Ez utóbbit 1080p felbontásban, 30 FPS mellett tudjuk megtenni, de nem igazán sikerült szép felvételeket készítenem. Egyrészt itt is előjött a klasszikus fókuszrángatós probléma, másrészt már lassú forgás mellett is a két élesítés között elhomályosodott a kép, vagyis gyors mozgások felvételénél jelentős kompromisszumokat kell tennünk. A színkezelés közepes, de az állandó ugrálás teljesen hazavágja a felvételeket.

Ellenben a speciális filtereket és a nagyon aprólékos beállításokat itt is lehet alkalmazni, így például mókás, mesefilmszerű felvételeket, szépia hatású filmeket vagy terepasztal jellegű miniatürizált videókat is készíthetünk, viszonylag egyszerűen. Ahogy a képeknél, itt is rendelkezésre állnak a beállítások, amikkel az anyagainkat finomhangolhatjuk.

Összegzés

Nem lenne rossz vétel a Nubia M2 Lite, ha nem járt volna el felette az idő, de a konkurensek kutyafuttából ugorják át, különösen a Xiaomi modelljei. Amilyen erős és megnyerő volt a Nubia Z17 Mini, annyira középszerű az M2. Komoly hibája nincs, de semmiben nem is emelkedik ki. Átlagosságát minőségi anyagaival, egyedi kinézetével, sok memóriájával, beton stabil operációs rendszerével, gyors WiFi-jével és háttértárával kívánja ellensúlyozni.

Az EU raktárból elérhető 47.000 forintos ár reális, amit a N3C1SI1T kuponnal érhettek el, de azért én vetnék egy pillantást a Geekmaxi oldalán fellelhető, hasonló árú telefonokra is. Főleg, hogy mindegyik német raktárból érkezik, tehát sem vám sem áfa fizetési kötelezettségünk nem keletkezik utána, és valószínűleg még gyors i. A Xiaomi Redmi Note 4X 3/32 GB-os verziója gyorsabb processzorral is 2.000 forinttal olcsóbb, míg a Redmi 4X – ami csak 5 colos – ugyanilyen kiszerelésben 9.000 forinttal kerül kevesebbe.

Geekmaxi - 47.000 Ft