Az MJX Bugs 2W modell az MJX paletta zászlóshajója, ami annak a tükrében, hogy milyen kiváló volt az MJX Bugs 3 kameraplatform,  és a belépőkategóriás "versenygép", az MJX Bugs 6, több mint ígéretes. A hosszú repülési idő, az élőkép, a nagy hatótáv, a GPS-es pozíciótartás és az 1080p kamera mindig komoly érv egy drón megvétele mellett, főleg, hogy nettó 48.000 forintért megvásárolható.

Itt megrendelhető >>

Az MJX Bugs 2W Kicsomagolása

A drónozás egén legfényesebben ragyogó csillag még mindig a DJI, de a legolcsóbb modellje is bőven 100.000 forint fölötti árazást kapott. Ezért az alatta elhelyezkedő középkategória igencsak besűrűsödött, szerencsére választásunkat megkönnyíti, hogy két cég – az MJX és a Hubsan – magasan kiemelkedik a homogén tömegből. Ezt nemcsak termékeik minőségével, hanem ütős tálalással is megtámogatják, és ebben talán az MJX jár leginkább élen ezzel a szexin agresszív csomagolással és gépdizájnnal.

Nehéz megfogalmazni, miért néz ki valami baromi jól, mitől dögös egy formaterv. Barátnőm például nagy ívben tesz arra, mivel repkedek, de erre még ő is azt mondta, hogy de pusztítóan jól néz ki, szóval egyaránt tetszik fiúknak és lányoknak is. A dobozon lévő stilizált rajz is menőre sikeredett, de az MJX Bugs 2W élőben még sokkal szebb, mint a fotókon. A „fényezés” is magasabb minőségű, mint amit megszokhattunk, bár talán egy picit túl hivalkodó, de nekem tuti ebben a világos vörösben kellene.

Azon kaptam magam, hogy fogalmam sincs, mit adnak a drónhoz a dobozban, mert annyira megfogott a forma, de gondolom a szokásos akkumulátor, pótpropeller, telefontartó, távirányító, szerszám kombinációt, na meg a leírást, mint az összes többi. Aztán kiborítottam újra, és feltűnt, hogy egy propellerleszedő műanyag is lapul a hungarocell formában, amire szükség is lesz, ha a lapított furatú légkavarókat el akarjuk távolítani.

A sziluett lapos, nincsenek ágaskodó lábak, mint a Bugs 3 esetében, ezért kisebbnek hat, pedig a motortól motorig mért távolsága ugyanakkora. Ügyesen mixeli az MJX a látszólagos és valós méretet, ráadásul egy csomó szabvány alkatrészt használ, például a 1806 1800 KV motorokat és a propellereket is átemelte. Gyorsan egymás mellé állítottam őket, hogy kiderüljön a turpisság, de a két modell gyakorlatilag egyforma. Az MJX Bugs 2W esetében a minőségre rátettek egy lapáttal, még jobban összerakottnak érződik, mint a hármas modell, a műanyag nem horpad, nincs bádoglemez érzetünk fogdosáskor.

A kínai „lopkovicsból” azért néhány dolog tetten érhető, egyik a karok végére kimozgatott LED lámpák, amelyek egyben leszállólábak is. Ezt egyértelműen a Hubsan H501S modellről újították be, de az orrkiképzés is ismerős lehet, bár itt a hangyászszerű orrlógatás nem olyan markáns. Az biztos, hogy a másik modell folyamatosan a készítők szeme előtt lebegett, amikor az MJX Bugs 2W megszületett, de persze ki merné őket lopással megvádolni? Például én.

Az MJX Bugs 2W távirányítója

A kontroller unalomig ismert sziluetjét most extra funkciók dobják fel, hiszen végre a kijelzőnek nemcsak a helyét csodálhatjuk meg, hanem valóban egy LCD virít a távirányító közepén. Mivel minden kedves vásárló a leírás elolvasásával kezdi a röptetést, ezért nem is kell elmagyaráznom, mi mit csinál. Na jó, tudom, hogy nem, ezért gyorsan fussuk át a funkciókat, nehogy a Bugs 2W tulajdonosokat meglepetésként érje néhány gomb viselkedése.

A trim gombok megléte ne vigyen tévútra senkit, a GPS-es gépeket - már pedig ez a modell ilyen - nem így kell finomhangolni, ezt a pozíciótartó modul hivatott megtenni helyettünk. Ezért ezek a gombok mást csinálnak, a fenti képen láthatjuk, hogy pontosan mit is. Balról jobbra a gesztus vezérlés és a GPS mód közötti váltást láthatjuk, kis sziluett formájában. A vállon elhelyezkedő gomb kétfunkciós, a fel- és a leszállást - és NEM az RTH-t, ez elírás - hivatottak betölteni.

A piros gomb - mint mindig - az élesítés/leállítás szekvenciáit aktiválja, előbbi hosszabb, utóbbi rövidebb nyomásra következik be. A jobb felső az RTH-t, vagyis a felszállási pontra visszatérést biztosítja, az újabb megnyomás pedig kilép az RTH-ból, ilyenkor a gép megáll. A fotó-videó gombot mindenki találja ki, de van egy trükk, ami elég ritka, ezért erről egy picit külön beszélek.

Ha a fent említett fotó gombot nyolc másodpercig nyomjuk, akkor a távirányító vált 5 illetve 5.8 GHZ között, ami a WiFi FPV átvitelért felel, ezért nem kell beparázni, ha nem látjuk a telefonunkkal a gépet, csak nyomjuk a gombot, mint süket a csengőt. Ez persze azt is feltételezi, hogy rendelkezünk egy dual bandes készülékkel, és hogy az nem nagyobb, mint 6 inch, ugyanis ez a maximális méret, amit a távirányító tartója fogadni képes.

A jobb oldali lenti „trim” gomb a headless módot aktiválja, amit normális ember nem használ, főleg nem egy GPS stabilizált drónon, hiszen ha elveszítjük az irányítást, akkor megnyomjuk az RTH-t és már jön is vissza a gép, irányítani pedig ilyenkor is tudjuk a karokkal. Egyébként meg tanuljunk meg normálisan repülni, és ne másokat veszélyeztessünk képzetlenségükkel, a „techik” meg pipálják ki a Headless mód kockát a funkciólistán.

Lehet még giroszkópot kalibrálni – mindkét kar jobbra le -, vezérlési módot váltani, de hagyjuk mode 2-ben, mert a hivatalos leírás ugyan írja, hogy három másodpercig kell nyomunk az RTH-t, de gondolom senki nem örülne, ha a gáz balról hirtelen a jobb karra vándorolna. Szerencsére ezt le tudjuk olvasni a kijelzőről, és itt egy cseles svédcsavarral át is kötnék a telemetriára.

Az egyik legfontosabb funkciója az MJX Bugs 2W drónnak – amit még mindig elég kevés konkurens tud -, vagyis hogy minden fontos adatot visszakapunk az LCD panelre. Balról jobbra hat piktogramot látunk, távirányító feszültségét, fényképezés és kamera állapotát, headless módot, RTH állapotát és a drón töltöttségét követhetjük nyomon. Középen a műholdak és a szignál erősségét látjuk, alul pedig H és D betűvel jelöli a magasságot és a távolságot.

A fenti digitálisan visszajelzett adatokon túl két hangjelzéssel is tud sípolni a távirányító, az egyik az alacsony feszültség jelzés, a másik az RSSI, vagyis a hatótáv visszajelzése. Amint a feszültség esik, vagy kezdjük elérni a távirányító hatótávolságának határait – ami állítólag 1 kilométer, de ugye ott már nincs kép – a kontroller csipogni fog. Kipróbáltam, tényleg.

Mint látható, azért van mit megjegyezni, javaslom a kézikönyv magunkkal vitelét és a teljes végigolvasást, különben lehetnek meglepetések, tipikusan ilyen például a LED-es állapotjelzés. A tápellátásról 4db AA elem gondoskodik, a minősége pedig pont olyan, mint az MJX Bugs 3 vagy a Bugs 6 variánsoké, tehát ebben nem történt jelentős előrelépés, leszámítva persze a tengernyi funkciót.

Tesztrepülés

Érdemes azt tudni, hogy az összes GPS stabilizált gépet kalibrálni kell felszállás előtt, különben az iránytű nem tudja, merre van az arra, és furán fog viselkedni a levegőben a masina. Ráadásul az MJX Bugs 2W enélkül felszállni sem hajlandó, ezért el kell járnunk az angolul csak "compass dance"-nek hívott rituálét, vagyis először horizontális, utána vertikális irányban forgatni a gépet. A sikeres kalibrálást a lámpák LED fényei jelzik, ahol a hátsó NEM a piros, hanem a zöld, tehát ne az autós logikából induljunk ki.

Mivel ez egy WiFi-s drón, a kalibrálás utáni második dolog, hogy szépen beolvassuk a QR kódot és letöltjük az applikációt, de akár az .APK fájlt is lemásolhatjuk telefonunkra erről a linkről. Ugyanúgy kell csatlakoznunk a drónhoz, mint egy WiFi routerhez, ezt gyorsan tegyük is meg. Amióta láttam, hogy alkalmazás oldalon mit tud egy 25.000 forintos Hubsan, azóta tudom értékelni a jól kitalált telefonos programokat, de az MJX Bugs 2W drónhoz tartozó Bugs Go egy picit buta.

A háttérben a szokásos havas táj hatalmas hegyekkel, amit sosem tudtam értelmezni, mert ott a büdös életben nem fogunk semmilyen géppel repülni, de lehet, hogy a csak a fantáziám korlátolt, és ebből a síelésre és a követés módra kellene asszociálnom, amit a gép egyébként nem tud.

Felül a szokásos vezérlő gombokat láthatjuk, minden ikon viszonylag egyértelmű, leszámítva a 3D view-t, ami arra szolgál, hogy a képet virtuális szemüvegen keresztül is szemlélhessük. A 180 fokos fordulat a képre vonatkozik, aminek nem tudom mi értelme, hiszen zuhanás közben úgysem fogunk videózni, bukfencezni pedig nem tudunk. Vicces még a WiFi erősséget kijelző funkció, ami tulajdonképpen az Android saját WiFi jelét veszi át, így akkor is működik, ha a routeremre csatlakozom, érdekes. Szerencsére az applikációnak van egy „help” menüje, ahol bármikor informálódhatunk a funkciók kapcsán.

Mint látható a fontosabb lehetőségek vezérlése maradt a távirányítón, tehát a telefonunk csak az FPV kép átvitelére szolgál, így kiegészítő szerepnél többet nem képes betölteni. A kontroller viszont elég jó és átlátható ahhoz, hogy az irányítás flottul menjen, bár azt nem nagyon értem, hogy a telemetria adatokat miért nem küldi vissza a telefonos szoftverre, hiszen eléggé adná magát a dolog.

Az MJX Bugs 2W rendelkezik barometrikus szenzor alapú magasság- és GPS alapú pozíciótartással is, vagyis elviekben nem okozhat nagy feladatot a drón irányítása, hiszen az alap dolgokat magától megcsinálja. Ez a valóságban pont így is történik, áll a levegőben mint a cövek és nagyon szépen is repül, csak ne kelljen lassítani. Ilyenkor ugyanis a folyamat megtörik, az egész test bólint egyet, felrántja az égbe a kamerát majd lassan megnyugszik, és visszakapjuk azt a képet, amit eredendően nézni akartunk. Ez a hajószerű ringatózás viszont eléggé idegesítő, különösen az FPV képen.

A másik az élőkép hatótávja, ami lehet, hogy egy hegyről lefele egy szirten állva a völgybe 300-400 méter, nulla akadállyal és tökéletes rálátással, de a valóságban inkább csak olyan 150 méter, igaz volt néhány fa is, ami mindig árnyékol. Lehet persze kapni WiFi boostereket, amivel ez szépen kitolható - mint ahogy a Hubsan H501A esetében  is láthatjuk -, de ez nem az alapcsomag része. Innentől kezdve nem is feszegettem az irányítási távolságot, ami akár 1 kilométer is lehet, és telemetria alapján vissza is lehet hozni a gépet, de ha máshogy nem, akkor Return to Home módba kapcsolunk a távirányító jobb vállon elhelyezkedő gombjával.

A 720p FPV élőkép kifejezetten tiszta, persze a megjelenítés azért telefonfüggő is. A hatótáv csökkenését egyébként eléggé dinamikusan lehet érzékelni, a kép elkezd megbicsaklani, innen nagyjából 10-20 méterünk maradt a teljes filmszakadásig. Ugyanez visszafele is működik, amikor közelítjük a drónt, az adás magától helyre áll. Érdemes az alkalmazás jobb felső sarkában található WiFi jelet is nyomon követni, ahol szintén látjuk, ha esik a jelerősség.

A kamera szöge fix, nagyjából 15 fokos, gimbalt pedig nem visz magával az MJX Bugs 2W, vagyis ha távolról közelítünk meg egy céltárgyat, akkor minden jó helyen van, de abban a pillanatban, hogy közelebb érünk, bizony helyezkedni kell a géppel, különben a lefotózandó nem fog középre esni. A ficergés viszont rángatja a képet, tehát ne várjuk el, hogy DJI Phantom minőségű felvételekkel fogunk gazdagodni.

A repülési idő nagyjából 15-17 perc, ami meglepő a 2 cellás, 1800 milliamper kapacitású akkumulátortól. Ez valószínűleg azért van, mert a gép nagyon takarékosan repül, nem is igazán sportos, cserébe viszont stabil, de a Bugs 3 például sokkal fickósabbnak érződik. Ha már repülés, a propelleranyákat mindig húzzuk meg felszállás előtt, mert ez nem az önszorító fajta, vagyis ha laza, le fog esni, és vele együtt a drón is.

Bár az ár tekintetében ez nem feltétlenül indokolt, hiányoltam a fejlett autonóm képességeket, mint az útvonal repülés, a követés vagy a pont körüli panoráma videó készítése. Ezért is írtam azt feljebb, hogy a szoftver kicsit butuska, persze az ár tekintetében ez jogos, de durván 40-50 dollárért cserébe már lehet kapni Hubsan H501A-t, ami a fentieket tudja, igaz abból kispórolták a távirányítót, ami itt ugye az alapcsomag része.

Ami a videókat és a fényképeket illeti, sokkal jobbak mint a 10-20.000 forintos drónok HD-nak csúfolt kamerái, a brushless motorok miatt pedig a rezgés is kevesebb, de azért a Phantom 3 minőségtől - ami mondjuk a következő lépcső lenne - is távol áll, tehát mondhatjuk azt, hogy jól pozicionálták a drónt. Nagyjából egy olcsóbb noname 1080p akciókamera szintjét hozza, de például az SJCAM SJ5000X vagy a Gitup Git2 minőségét nem éri el, de én ennél is rosszabbat vártam. Szerintem bőven az elfogadható határon belül esik, a színek sem rosszak, csak a remegésből fakadó hullámzás az idegesítő.

Ez sokakban frusztrációt fog okozni, tehát mielőtt megvesszük az MJX Bugs 2W-t, játsszuk le magunkban azt, hogy ezzel a masinával nem fogunk BBC minőségben anyagokat rögzíteni. Ami a felvételekhez tartozó funkciókat illeti, üdvözítő, hogy videókészítés közben is lehet fényképeket készíteni, illetve menthetünk a telefonra vagy a gép hasán elhelyezett SD kártyára is. A függőleges tengelykörüli elfordulás hatására mintha esne a másodpercenkénti képkockák száma, ami azért annyira nem örvendetes. Sajnos EIS, vagyis elektronikus képstabilizálás sincs, ami valószínűleg sokat javítana a felvételeken.

Összegzés

Az MJX Bugs 2W kicsit fura szerzet, engem egy kiscsapatra emlékeztet, amelyiknek volt néhány ziccere a Real Madrid ellen, amit nem használtak ki, és a meccs végre a nevesebb ellenfél bedarálta őket. A fő baja a drónnak a buta applikáció, ennél a konkurencia többet tud, jelen esetben a Hubsan H501 S és H501A modellek. Amiben viszont jó, az a távirányító telemetria funkciói és a repülési képességek, ebben a tekintetben partiban van az ellenlábasokkal.

Szépen repül, elég sok mindent tud egy átlagos drónhoz képest, és a minősége is jó, ráadásul ez az egyik legdögösebb forma, amit láttam. Aki képes elengedni a fejlettebb autonóm képességeket és a jobb applikációt, az vegye meg az MJX Bugs 2W-t, kuponnal 48.000 forintért, aki pedig cyber gyerek, válassza a Hubsah H501A-t, applikáció alapú vezérléssel, de táviránytó nélkül és 9.000 forinttal drágábban. Harmadik alternatíva a kettő hibridje, a telemetriás távirányítóval rendelkező H501S, ahol még az EU raktárral is variálhatunk.

Itt megrendelhető >>